2009. május 19., kedd
2009. május 8., péntek
Lószőrpálma

Tudományos nevét alacsony méretéről, közvetlenül a talaj közelében elterülő formájáról kapta...
Chamaerops humilis / Törpepálma
Chamaerops humilis
magyar nevén: Törpepálma, Lószőrpálma
angol nevén: European Fan Palm, Mediterranean Palm
német nevén: Zwergpalme
Származás: A földtörténeti harmadkor szubtrópusi klímájának gazdagabb pálmaflórájából a 2-2,5 millió évvel ezelőtt beköszöntött negyedkori jégkorszak után mindössze két pálmafaj maradt fenn Európában. Az egyik a Kréta szigetén őshonos krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti), a másik pedig a Nyugat-mediterrániumban elterjedt törpe-, vagy lószőrpálma (Chamaerpos humilis).
A Chamerops humilis a földközi-tengeri szigetek és a dél-európai országok és országrészek, így Portugália, Spanyolország, Dél-Franciaország, Olaszország mellet a Földközi-tengerrel határos északnyugat-afrikai országokban is megtalálható. Nagyobb csoportokat találhatunk Marokkóban, Algériában és Tunéziában. A puszta köves, sziklás területeket, mint Andalúzia és Szicília hegyoldalai, sűrű és nehezen irtható bozótként növi be.
Tudományos nevét alacsony méretéről, közvetlenül a talaj közelében elterülő formájáról kapta. A humilis jelző a latin humus (föld) szóból származik, jelentése alacsony, törpe. Ennek tükörfordításából származik az egyik magyar neve is: a törpepálma. A lószőrpálma név az afrik nevű, lószőrhöz hasonló termékből ered, amely a szálakra hasogatott leveleiből készített rostanyag. Az afrikot a kárpitosok töltőanyagként, az észak-afrikai népek a rostokat teveszőrrel keverve vászon és pokróckészítésre használták. Szárított leveléből különböző használati tárgyakat, seprőt, kosarat készítenek.
A Chamaerops humilis a nemzettség egyetlen képviselője.

Az egyik legidősebb példány a Padovai Botanikus Kertben található. A kertbe látogató Goethe már több mint kétszáz éve felnézhetett az ott élő matuzsálemkorú példányra, amely meg is ihlette. Goethe pálmája egy saját kis üvegházban, a szélsőséges időjárástól megóvva él a kertben az 1585-ös ültetési ideje óta.
A Chamaerops humilisnek széles elterjedése következtében a különböző tájegységeken, más-más talajon és klímán sajátos habitussal rendelkező változata alakult ki. Számos populáció a természetes elszigeteltsége folytán nagyon eltérő megjelenésűvé vált. Mivel a növény fejlődésére erőteljes hatást gyakorolnak az abiotikus tényezők, így konténeres nevelés során a különböző változatokra az amúgy jellemző külső jegyek nem minden esetben jelennek meg úgy, mint a természetes élőhelyükön élő növényeknél.
Chamaerops humilis var. cerifera (syn: argentea)
A marokkói Atlasz-hegységben 1700 méteres tengerszint feletti magasságban is él. A levelek színe hamvas, szürkéskék, a levélszeletek keskenyek. A levélnyél és a majdnem kör alakú levéllemez az alapfajhoz képest lényegesen kisebb, így a növény összképében zömökebbnek tűnik. Törzsmagassága ritkán nagyobb 1 méternél. A legjobb hidegtűrésű az összes változat közül.
Chamaerops humilis var. vulcano
A Szicíliában megtalálható változat az Etna után kapta nevét. Bokros növekedésű, legfeljebb fél méteres törzset növeszt. A levélszeletek az összes változat közül ennél a legszélesebbek. A levelek színe általában sötétzöld.
Környezeti feltétel: A talajtípusra nem érzékeny, a sziklahasadéktól a tengerparti sós homokig szinte mindenen megél, de a jó vízáteresztő-képesség fontos számára. Növekedésének sebességét és a növény formáját is a fény mellett leginkább a talaj kötöttsége és a növény számára felvehető tápanyagtartalma befolyásolja. Fényigényes növény, szoktatás után a teljes nap ritkán tesz kárt a levelekben. Félárnyékban fejlődik a legkielégítőbben. Ha sötét, árnyékos szobában neveljük, levélnyelei megnyúlnak, zömök, bokorszerű formáját elveszíti. Kiválóan alkalmas dézsás nevelésre. Bár nem túl vízigényes, a forró nyári napokon gyakrabban kell öntözni. A folyamatosan nedvesen tartott talajt nem kedveli. A nyári esőktől és a légmozgástól nem kell félteni, tavasztól őszig a kertben tartható. Télen tartsuk világos helyen, hidegházi körülmények között 12-14 °C fokon, ilyenkor visszafogott öntözés és tápanyag-utánpótlás szükséges.
Magyarországon nem télálló, -12 °C-on erős fagyási sérülések jelentkeznek a levelein, ha pedig a hőmérséklet -15 °C alá csökken, a növény elpusztul.
Ha egész évben a kertben szeretnénk tartani, akkor a téli csapadékvédelem mellett vészfűtésről is gondoskodnunk kell. Bár szabadföldben növekedése meggyorsul, levelei merevebbek, edzettebbek lesznek, a hosszú hideg napok, a takarás alatti nagy hőingadozás és a tavaszi felmelegedés után a gombás fertőzések könnyen végezhetnek vele, így a kerti nevelést csak gondos, tapasztalt növénytartóknak ajánljuk.
Magja: 10-15 mm nagyságú, enyhén ovális világos- vagy középbarna színű magja 4-10 hét alatt 25 °C hőmérsékleten könnyen csírázik
2009. május 6., szerda
2009. február 13., péntek
Rózsa
Kiültetésre alkalmas fajok:
Rosa canina - Vadrózsa vagy gyepürózsa: rózsaszínű virágai júniusban nyílnak, ágai felállóak. Legelterjettebb fajunk. Jelentősége inkább a nemes rózsák alanykénti felhasználásában nagyobb.
Rosa rugosa - Ecetrózsa: sötét lilás rózsaszinű nagy virágai júniustól augusztusig folyamatosan nyílnak. Termése nagy, lapított gömb alakú, narancsvörös. Ugyanazon a tövön virágok és termés együttesen is találhatók.
Rosa foetida - Pézsmarózsa: virágai a meghajló ágakon tömegesen nyílnak május-június hónapban, sárgák, poloskaszagúak. Termése nagy, narancssárga.
Rosa pimpinellifolia - az alacsonyabb típusai sűrű hajtásnövekedésük miatt a legjobb talajtakaró fajnak számítanak városban, autópályák mellett egyaránt. Virága és termése jelentéktelen.
Rosa nitida - virága 3 - 5 cm átmérőjű, rózsaszínű. Termése piros, levélszíne ősszel pirosodó. Mezofita.
Rosa multiflora - a szedervirághoz hasonló, fehéres virágai kúpos sátorvirágzatban nyílnak június-júliusban. Virágos sövénynek, kerítések mellé ültethető, futórózsaként is alkalmazható.
Remontáns rózsák - az e csoportba tartozó rózsák hajlamosak másodvirágzásra (remontálásra), vagyis fő virágzási idejük a tavasz és a nyárelő (június-július), nyáron főleg meddő hajtásokat hoznak, szeptemberben pedig bekövetkezik másodvirágzásuk.
Teahibrid rózsák - a legértékesebb, és fajtákban a leggazdagabb csoport. Ebbe a csoportba tartoznak a legszebb formájú és legváltozatosabb színű rózsák. Megjelenésükkel szinte az egész világot uralják.
Polyantha rózsák - virágai a hajtásvégeken bugákban találhatók. A virágok átmérője kicsi, 3-4 cm. Tömeges virágzásuk miatt színhatásuk kiváló.
Polyantha hibridek - a Polyantha fajták felhasználásával nemesítették ki őket. Fajtáit rózsaágyak kiültetésére általánosan használják. Fő jellemzőjük, hogy gyengébb vagy erősebb bokrok.
Floribunda és Floribunda grandiflora fajtatípus - a második világháború után elterjedt fajtatípus. Fajtáinak nemesítése ma is intenzíven folyik. A Floribunda grandiflora fajták hosszú, erős szárat nevelnek (Polyantha hibrid jelleg). A virágok a hajtások végén többesével nyílnak, félig teltek vagy teltek. Ágyrózsának, szabadföldi vágásra és üvegházi termesztésre egyaránt alkalmasak. Az egyes virágok teahibrid jellegűek.
Kúszórózsák: intenzív zöldfelületeken lugasra vagy pergolára futtatva mint háttérképző, térhatároló vagy pihenők árnyékot adó kerti létesítményeként alkalmazhatók.
A rózsáknak minden olyan jó minőségű talaj megfelelő, amelynek a pH értéke 6,7 és 7,5 között van. A rózsa tápanyagigényes növény, a magas sókoncentrációt azonban nem tűri.
Tenyészhely: a rózsát tavasszal ültetjük, és mivel fény és melegigényes ezért a napos helyet meghálálja.
Gondozás: a metszés az egyik legfontosabb munkafolyamat. Virágzás után az elnyílt virágokat tavolítsuk el, mivel így újra beindul a hajtásképződés, és így a hajtás végén egy újabb virág, esetleg virágzat keletkezik. Télen vigyázni kell, mivel mínusz 7 °C fok alatt még a legjobban beérett vesszők is károsodnak. Ezért a tél folyamán fenyőággal, istállótrágyával vagy bakhát készítéssel föltétlenül takarni kell.
Növényvédelem: folyamatosan kell védekezni a betegségek közül a lisztharmat és a levélfoltosság ellen, a kártevők közül a levéltetvek és a takácsatkák, kihajtás előtt pedig a levéldarazsak és a hajtásfúró darazsak ellen.
Szaporítás: mivel a rózsát szemzéssel szaporítják, ezért a rózsatöveket csak államilag engedélyezett faiskolákban szabad szaporítani, ahonnan forgalmazáskor fel kell legyen tüntetve a csomagolásra a faiskola neve, elérhetősége, a rózsa színe, fajtája és ennek tulajdonságai.
Petúnia
Petunia x hibrida
Petunia x hibrida néven a kerti petúniák foglalódnak össze, és ezek mind kinemesített fajták. Tenyészhely: a Nana Compacta, a Grandiflora Nana és a Superbissima Nana fajtacsoportba tartozó fajtákat mozaik ágyba színfoltként, szallagágyakba főnövényként és szegélyezésre használhatjuk. A Pendula típusokat ámpolnanövényként erkélyládákba, kőedényekbe ültethetjük, a huzatos, árnyékos oldalakat azonban kerüljük.
Gondozás: meleg, napfényes helyet, tápdús, laza talajt kedvelnek. Egyes fajtatípusai (különösen az egyszerú virágúak) jó szárazságtűrők. A permetező öntözés különösen a nagy virágok minőségét rontja. Júliustól szeptemberig virágoznak.
Növényvédelem: vírusok közül a mozaik- és a gyűrűs vírus támadja. Levéltetűre is érzékenyek. Ezenkívül még a palántadőlés is felléphet. Szaporítás: a magvetést a teltvirágú fajtákkal kezdjük januárban, a kisvirágú fajtákat március elején vetjük. A csíranövényeket még fiatalon tűzdeljük át ládába. Az egyszerű virágúak ládában, a nagy virágú fajtatípusok cserépben nevelhetők elő. Május második felétől elkezdődhet a kiültetési idő, 20X30 cm, illetve 30X30 cm sor- és tőtávolságra.
Körömvirág
E növény Európa mediterrán vidékeiről származik.
Tenyészhely: virágágyi kiültetésre alkalmas növény, nincsenek különösebb igényei, jól alkalmazkodik bármilyen tenyészhelyhez.
Gondozás: elnyílás után a virágokat vágjuk le, így virágzása késő őszig elhuzódik. A mag érés után elszóródik, így enyhén gyomosít is.
Növényvédelem: sclerotiniás rothadás, takácsatka ellen szükséges a védekezés.
Szaporítás: április folyamán, május közepéig lehet elvetni fűtetlen fóliába, vagy akár szabadágyba. Általában nem szükséges tűzdelni a palántákat. Ha nem akarjuk, hogy korán virágozzon, akkor állandó helyre is ültethető. A magvetéshez gyommentes vetőágyat biztosítsunk, és a kelésig célszerű fóliával takarni.
Kardvirág
Főleg Afrikából származó fajok keresztezésével előállított hibrid faj.
Tenyészhely: kertünkben napos helyet keressünk számára.
Gondozás: a növény kb. öt hét alatt öt lomblevelet fejleszt. Ezzel egyidőben megindul az új, vastag karógyökér képződése, és az új fiókhagymagumó kialakulása. Ekkor feltétlenül öntözni kell, főleg ha a tavasz száraz. A virágok júliustól szeptemberig nyílnak.
A hagymagumók felszedésének ideje október második fele. Erre legalkalmasabb a sármentes, kissé száraz időjárás. Kiszedés után a gumót magas hőmérsékleten (26-28 °C-on) gyorsan (2-3 nap alatt) leszárítjuk. A szárítás alatt állandó levegőcserére (ventillációra) van szükség, hogy a szárításkor keletkező pára eltávozzon. A szárítás után tisztítjuk, és osztályozzuk a hagymagumókat.
Növényvédelem: gombás betegségek (septoria, fusarium), és rovarkártevők (pl.tripsz) támadhatják meg a kardvirágot.
Szaporítás: a kardvirág hagymagumót nevel. A hagymagumó főrügyéből egy, esetleg két hajtás fejlődik. Általában nagyméretű, előkezelt sarjhagymagumókat és 6-8 cm átmérőjű, elsőéves gumókat ültessünk. Az ültetési mélység 6-12 cm. Az ültetés ideje április második felétől kezdve ideális, amikor a talaj hőmérséklete már 5-10°C. A tőtávolság a gumó méretétől függően kb. 4-8 cm legyen. Az ültetés után a hagymagumók gyökereket fejlesztenek és megindul a hajtások növekedése is. Ezek a gyökerek elsősorban vizet vesznek fel a talajból, ezért fontos az öntözés. Ekkor a hajtás még a hagymagumóban levő tápanyagokból táplálkozik.