Lószőrpálma

Tudományos nevét alacsony méretéről, közvetlenül a talaj közelében elterülő formájáról kapta...

Chamaerops humilis / Törpepálma

Chamaerops humilis
magyar nevén: Törpepálma, Lószőrpálma
angol nevén: European Fan Palm, Mediterranean Palm
német nevén: Zwergpalme


Származás: A földtörténeti harmadkor szubtrópusi klímájának gazdagabb pálmaflórájából a 2-2,5 millió évvel ezelőtt beköszöntött negyedkori jégkorszak után mindössze két pálmafaj maradt fenn Európában. Az egyik a Kréta szigetén őshonos krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti), a másik pedig a Nyugat-mediterrániumban elterjedt törpe-, vagy lószőrpálma (Chamaerpos humilis).
A Chamerops humilis a földközi-tengeri szigetek és a dél-európai országok és országrészek, így Portugália, Spanyolország, Dél-Franciaország, Olaszország mellet a Földközi-tengerrel határos északnyugat-afrikai országokban is megtalálható. Nagyobb csoportokat találhatunk Marokkóban, Algériában és Tunéziában. A puszta köves, sziklás területeket, mint Andalúzia és Szicília hegyoldalai, sűrű és nehezen irtható bozótként növi be.
Tudományos nevét alacsony méretéről, közvetlenül a talaj közelében elterülő formájáról kapta. A humilis jelző a latin humus (föld) szóból származik, jelentése alacsony, törpe. Ennek tükörfordításából származik az egyik magyar neve is: a törpepálma. A lószőrpálma név az afrik nevű, lószőrhöz hasonló termékből ered, amely a szálakra hasogatott leveleiből készített rostanyag. Az afrikot a kárpitosok töltőanyagként, az észak-afrikai népek a rostokat teveszőrrel keverve vászon és pokróckészítésre használták. Szárított leveléből különböző használati tárgyakat, seprőt, kosarat készítenek.
A Chamaerops humilis a nemzettség egyetlen képviselője.

Leírás: Rendkívül változékony faj, amely a növekedési erélyében, a termések színében, a levél alakjában, méretében és színében illetve a levélnyél tüskézettségében nyilvánul meg. A különféle változatokról általánosságban elmondható, hogy törzsét levélmaradványok és rostok borítják, a törzs alapjából növekedő sarjakkal később bokorszerű telepeket alkot. Magas törzset csak idős korára fejleszt, de általában ez sem haladja meg a 6 métert. Legyezőszerű levelének színe a szürkéskéktől a sötétzöldig változhat, mélyen hasogatott és főként a középső szegmensek csúcsa kettéhasított. A levéllemez átmérője 40-90 cm. A levélszeletek keskenyek, a levél fonákja fehér pikkelyszőrös. Levélnyele változatos hosszúságú, hegyes tüskékkel szegélyezett. Bogas torzsavirágzata a levélnyelek között jelenik meg, virágai sárgák. A porzós és a termős virágok a legtöbb esetben külön növényen fejlődnek, de előfordulnak hímnős virágú egyedek is. Ritkán megfigyelhetünk olyan növényeket, melyeken mindkét ivarú virág megtalálható. A kb. 2 cm hosszú, ovális alakú egymagvú termése vöröslő vagy sárgásbarna színű.
Az egyik legidősebb példány a Padovai Botanikus Kertben található. A kertbe látogató Goethe már több mint kétszáz éve felnézhetett az ott élő matuzsálemkorú példányra, amely meg is ihlette. Goethe pálmája egy saját kis üvegházban, a szélsőséges időjárástól megóvva él a kertben az 1585-ös ültetési ideje óta.
A Chamaerops humilisnek széles elterjedése következtében a különböző tájegységeken, más-más talajon és klímán sajátos habitussal rendelkező változata alakult ki. Számos populáció a természetes elszigeteltsége folytán nagyon eltérő megjelenésűvé vált. Mivel a növény fejlődésére erőteljes hatást gyakorolnak az abiotikus tényezők, így konténeres nevelés során a különböző változatokra az amúgy jellemző külső jegyek nem minden esetben jelennek meg úgy, mint a természetes élőhelyükön élő növényeknél.

Chamaerops humilis var. cerifera (syn: argentea)
A marokkói Atlasz-hegységben 1700 méteres tengerszint feletti magasságban is él. A levelek színe hamvas, szürkéskék, a levélszeletek keskenyek. A levélnyél és a majdnem kör alakú levéllemez az alapfajhoz képest lényegesen kisebb, így a növény összképében zömökebbnek tűnik. Törzsmagassága ritkán nagyobb 1 méternél. A legjobb hidegtűrésű az összes változat közül.

Chamaerops humilis var. vulcano
A Szicíliában megtalálható változat az Etna után kapta nevét. Bokros növekedésű, legfeljebb fél méteres törzset növeszt. A levélszeletek az összes változat közül ennél a legszélesebbek. A levelek színe általában sötétzöld.


Környezeti feltétel: A talajtípusra nem érzékeny, a sziklahasadéktól a tengerparti sós homokig szinte mindenen megél, de a jó vízáteresztő-képesség fontos számára. Növekedésének sebességét és a növény formáját is a fény mellett leginkább a talaj kötöttsége és a növény számára felvehető tápanyagtartalma befolyásolja. Fényigényes növény, szoktatás után a teljes nap ritkán tesz kárt a levelekben. Félárnyékban fejlődik a legkielégítőbben. Ha sötét, árnyékos szobában neveljük, levélnyelei megnyúlnak, zömök, bokorszerű formáját elveszíti. Kiválóan alkalmas dézsás nevelésre. Bár nem túl vízigényes, a forró nyári napokon gyakrabban kell öntözni. A folyamatosan nedvesen tartott talajt nem kedveli. A nyári esőktől és a légmozgástól nem kell félteni, tavasztól őszig a kertben tartható. Télen tartsuk világos helyen, hidegházi körülmények között 12-14 °C fokon, ilyenkor visszafogott öntözés és tápanyag-utánpótlás szükséges.
Magyarországon nem télálló, -12 °C-on erős fagyási sérülések jelentkeznek a levelein, ha pedig a hőmérséklet -15 °C alá csökken, a növény elpusztul.
Ha egész évben a kertben szeretnénk tartani, akkor a téli csapadékvédelem mellett vészfűtésről is gondoskodnunk kell. Bár szabadföldben növekedése meggyorsul, levelei merevebbek, edzettebbek lesznek, a hosszú hideg napok, a takarás alatti nagy hőingadozás és a tavaszi felmelegedés után a gombás fertőzések könnyen végezhetnek vele, így a kerti nevelést csak gondos, tapasztalt növénytartóknak ajánljuk.

Magja: 10-15 mm nagyságú, enyhén ovális világos- vagy középbarna színű magja 4-10 hét alatt 25 °C hőmérsékleten könnyen csírázik