Rózsa

A rózsa egyik legrégibb kultúrnövényünk. Első történelmi emlékeink a rózsáról időszámitásunk előtt 7000 évre nyúlnak vissza. A rómaiak már tömegesen termesztették.

Kiültetésre alkalmas fajok:

Rosa canina - Vadrózsa vagy gyepürózsa: rózsaszínű virágai júniusban nyílnak, ágai felállóak. Legelterjettebb fajunk. Jelentősége inkább a nemes rózsák alanykénti felhasználásában nagyobb.
Rosa rugosa - Ecetrózsa: sötét lilás rózsaszinű nagy virágai júniustól augusztusig folyamatosan nyílnak. Termése nagy, lapított gömb alakú, narancsvörös. Ugyanazon a tövön virágok és termés együttesen is találhatók.
Rosa foetida - Pézsmarózsa: virágai a meghajló ágakon tömegesen nyílnak május-június hónapban, sárgák, poloskaszagúak. Termése nagy, narancssárga.
Rosa pimpinellifolia - az alacsonyabb típusai sűrű hajtásnövekedésük miatt a legjobb talajtakaró fajnak számítanak városban, autópályák mellett egyaránt. Virága és termése jelentéktelen.
Rosa nitida - virága 3 - 5 cm átmérőjű, rózsaszínű. Termése piros, levélszíne ősszel pirosodó. Mezofita.
Rosa multiflora - a szedervirághoz hasonló, fehéres virágai kúpos sátorvirágzatban nyílnak június-júliusban. Virágos sövénynek, kerítések mellé ültethető, futórózsaként is alkalmazható.

Kerti rózsák:

Remontáns rózsák - az e csoportba tartozó rózsák hajlamosak másodvirágzásra (remontálásra), vagyis fő virágzási idejük a tavasz és a nyárelő (június-július), nyáron főleg meddő hajtásokat hoznak, szeptemberben pedig bekövetkezik másodvirágzásuk.
Teahibrid rózsák - a legértékesebb, és fajtákban a leggazdagabb csoport. Ebbe a csoportba tartoznak a legszebb formájú és legváltozatosabb színű rózsák. Megjelenésükkel szinte az egész világot uralják.
Polyantha rózsák - virágai a hajtásvégeken bugákban találhatók. A virágok átmérője kicsi, 3-4 cm. Tömeges virágzásuk miatt színhatásuk kiváló.
Polyantha hibridek - a Polyantha fajták felhasználásával nemesítették ki őket. Fajtáit rózsaágyak kiültetésére általánosan használják. Fő jellemzőjük, hogy gyengébb vagy erősebb bokrok.
Floribunda és Floribunda grandiflora fajtatípus - a második világháború után elterjedt fajtatípus. Fajtáinak nemesítése ma is intenzíven folyik. A Floribunda grandiflora fajták hosszú, erős szárat nevelnek (Polyantha hibrid jelleg). A virágok a hajtások végén többesével nyílnak, félig teltek vagy teltek. Ágyrózsának, szabadföldi vágásra és üvegházi termesztésre egyaránt alkalmasak. Az egyes virágok teahibrid jellegűek.
Kúszórózsák: intenzív zöldfelületeken lugasra vagy pergolára futtatva mint háttérképző, térhatároló vagy pihenők árnyékot adó kerti létesítményeként alkalmazhatók.
A rózsáknak minden olyan jó minőségű talaj megfelelő, amelynek a pH értéke 6,7 és 7,5 között van. A rózsa tápanyagigényes növény, a magas sókoncentrációt azonban nem tűri.
Tenyészhely: a rózsát tavasszal ültetjük, és mivel fény és melegigényes ezért a napos helyet meghálálja.
Gondozás: a metszés az egyik legfontosabb munkafolyamat. Virágzás után az elnyílt virágokat tavolítsuk el, mivel így újra beindul a hajtásképződés, és így a hajtás végén egy újabb virág, esetleg virágzat keletkezik. Télen vigyázni kell, mivel mínusz 7 °C fok alatt még a legjobban beérett vesszők is károsodnak. Ezért a tél folyamán fenyőággal, istállótrágyával vagy bakhát készítéssel föltétlenül takarni kell.
Növényvédelem: folyamatosan kell védekezni a betegségek közül a lisztharmat és a levélfoltosság ellen, a kártevők közül a levéltetvek és a takácsatkák, kihajtás előtt pedig a levéldarazsak és a hajtásfúró darazsak ellen.
Szaporítás: mivel a rózsát szemzéssel szaporítják, ezért a rózsatöveket csak államilag engedélyezett faiskolákban szabad szaporítani, ahonnan forgalmazáskor fel kell legyen tüntetve a csomagolásra a faiskola neve, elérhetősége, a rózsa színe, fajtája és ennek tulajdonságai.

Petúnia

Petunia x hibrida

Petunia x hibrida néven a kerti petúniák foglalódnak össze, és ezek mind kinemesített fajták. Tenyészhely: a Nana Compacta, a Grandiflora Nana és a Superbissima Nana fajtacsoportba tartozó fajtákat mozaik ágyba színfoltként, szallagágyakba főnövényként és szegélyezésre használhatjuk. A Pendula típusokat ámpolnanövényként erkélyládákba, kőedényekbe ültethetjük, a huzatos, árnyékos oldalakat azonban kerüljük.

Gondozás: meleg, napfényes helyet, tápdús, laza talajt kedvelnek. Egyes fajtatípusai (különösen az egyszerú virágúak) jó szárazságtűrők. A permetező öntözés különösen a nagy virágok minőségét rontja. Júliustól szeptemberig virágoznak.

Növényvédelem: vírusok közül a mozaik- és a gyűrűs vírus támadja. Levéltetűre is érzékenyek. Ezenkívül még a palántadőlés is felléphet. Szaporítás: a magvetést a teltvirágú fajtákkal kezdjük januárban, a kisvirágú fajtákat március elején vetjük. A csíranövényeket még fiatalon tűzdeljük át ládába. Az egyszerű virágúak ládában, a nagy virágú fajtatípusok cserépben nevelhetők elő. Május második felétől elkezdődhet a kiültetési idő, 20X30 cm, illetve 30X30 cm sor- és tőtávolságra.

Körömvirág

Calendula

E növény Európa mediterrán vidékeiről származik.

Tenyészhely: virágágyi kiültetésre alkalmas növény, nincsenek különösebb igényei, jól alkalmazkodik bármilyen tenyészhelyhez.
Gondozás: elnyílás után a virágokat vágjuk le, így virágzása késő őszig elhuzódik. A mag érés után elszóródik, így enyhén gyomosít is.
Növényvédelem: sclerotiniás rothadás, takácsatka ellen szükséges a védekezés.
Szaporítás: április folyamán, május közepéig lehet elvetni fűtetlen fóliába, vagy akár szabadágyba. Általában nem szükséges tűzdelni a palántákat. Ha nem akarjuk, hogy korán virágozzon, akkor állandó helyre is ültethető. A magvetéshez gyommentes vetőágyat biztosítsunk, és a kelésig célszerű fóliával takarni.

Kardvirág

Gladioluscultorum

Főleg Afrikából származó fajok keresztezésével előállított hibrid faj.

Tenyészhely: kertünkben napos helyet keressünk számára.
Gondozás: a növény kb. öt hét alatt öt lomblevelet fejleszt. Ezzel egyidőben megindul az új, vastag karógyökér képződése, és az új fiókhagymagumó kialakulása. Ekkor feltétlenül öntözni kell, főleg ha a tavasz száraz. A virágok júliustól szeptemberig nyílnak.
A hagymagumók felszedésének ideje október második fele. Erre legalkalmasabb a sármentes, kissé száraz időjárás. Kiszedés után a gumót magas hőmérsékleten (26-28 °C-on) gyorsan (2-3 nap alatt) leszárítjuk. A szárítás alatt állandó levegőcserére (ventillációra) van szükség, hogy a szárításkor keletkező pára eltávozzon. A szárítás után tisztítjuk, és osztályozzuk a hagymagumókat.
Növényvédelem: gombás betegségek (septoria, fusarium), és rovarkártevők (pl.tripsz) támadhatják meg a kardvirágot.
Szaporítás: a kardvirág hagymagumót nevel. A hagymagumó főrügyéből egy, esetleg két hajtás fejlődik. Általában nagyméretű, előkezelt sarjhagymagumókat és 6-8 cm átmérőjű, elsőéves gumókat ültessünk. Az ültetési mélység 6-12 cm. Az ültetés ideje április második felétől kezdve ideális, amikor a talaj hőmérséklete már 5-10°C. A tőtávolság a gumó méretétől függően kb. 4-8 cm legyen. Az ültetés után a hagymagumók gyökereket fejlesztenek és megindul a hajtások növekedése is. Ezek a gyökerek elsősorban vizet vesznek fel a talajból, ezért fontos az öntözés. Ekkor a hajtás még a hagymagumóban levő tápanyagokból táplálkozik.

Árvácska

Viola wittrockiana

Európában, Közép-Ázsiában honos fajok keresztezéséből előállított kétnyári növény.

Tenyészhely: napfényigényes növény, de a félárnyékban is megél. Nagy felületek kiültetésére, valamint szegélynövénynek is alkalmas. Erkélyládákba is ültethető, több növényt ültessünk egymás mellé, így a látvány szebb lesz.
Gondozás: öntözni bőségesen kell, főleg a meleg nyári napokon.
Átültetés nem szükséges, mivel kétnyári növény. Magokról szaporíthatjuk, vagy palántákat vásárolunk.
Tápanyagot kéthetenként kaphat.
Növényvédelem: előfordulhat gyökér- és szárrothadás; peronoszpóra, szürkepenész támadhatja meg. Kártevők közül a takácsatkák, levéltetvek és csigák támadhatják.
Szaporítás: mivel ősszel csírázó kétéves növény, június-júliusban kell a magokat elvetni. 15-18 °C-on tartsuk a szaporító edényt hűvös és árnyékos helyen. A palántákat lehetőleg esőtől védett helyen neveljük, augusztus-szeptembertől kezdve ültessük ki őket 15x15 cm-es sor- és tőtávolságra.

Hortenzia

Hydrangea macrophylla
Származási helye Kína és Délkelet-Ázsia.
Tenyészhely: lehet házban is tartani, de legmegfelelőbb udvaron, dézsában, vagy a kertbe kiültetve nevelni. A világos helyet kedveli, de semmi esetre se tegyük tűző napra; inkább hűvösebb helyet válasszunk részére.
Gondozás: ha dézsában tartjuk az udvaron, ne használjunk alátétet, hogy a felesleges víz elfolyhasson. A házban nevelt hortenziát állandóan kissé nedvesen tartsuk. A víz mésztartalmától függően a virágok színe változhat: rózsaszínűtől a liláig. Télen a dézsában tartott növénynek fagymentes helyet kell keresni egy hideg kamrában vagy a pincében. Ilyenkor nem kell öntözni majdnem egyáltalán. Nyáron ha földlabdája kiszáradt, akár naponta is kaphat vizet. Március végén, vagy áprilisban tegyük melegebb helyre és kis adag vízzel öntözzük amíg a friss hajtások megjelennek. Ezek után bővebben kaphat vizet.
Átültetni tavasszal lehet, eleinte nagyobb cserépbe, dézsába, mikor pedig már terebélyes bokor fejlődött növényünkből, kiültethetjük a kertbe. Ekkor már a téli fagyos hónapokat is ki fogja bírni.
Tápanyagot fiatal korában elegendő ha kéthetenként kap, mikor már a kertbe kiültettük, csak esetenként, vagy egyáltalán nem szükséges.
Növényvédelem: eléggé ellenálló növény, de nyáron nagy melegben levéltetvek támadhatják meg.
Szaporítás: fiatal hajtásokkal lehetséges, amelyeken a levelek már megerősödtek. Ezekből dugványokat kell vágni és fólia alatt tartva 25°C-on meggyökereztetni. Egy másik lehetőség a már öregebb, hosszúra nőtt ágakat a földhöz erősíteni dróttal, kővel. Ezek pár hónap alatt meggyökeresednek, ezután le lehet vágni őket az anyanövényről, és mind fiókát tovább nevelni előbb kis cserépben, majd fokozatosan nagyobbakba átültetve, míg ők is a kertbe kerülnek.

Kerti növények

Kerti növények

Évezredek óta a növények fontos szerepet játszottak az ember életében. Az élelmezésen kívül, egyes növényfajokat gyógyításra, másokat díszítésre használtak.
Dísznövényeknek nevezzük azokat a növényeket, amelyeket csak a díszítőképességük miatt termesztenek.
A kert szerepének betöltéséhez nem csak a növények, hanem a kerti utak, a tó, a kövek, stb. is hozzájárulnak, ezért a kertet kialakításakor egységes egészként kell kezelni, harmóniát kell teremteni a növények között, ízléssel csoportosítani.
A kerti dísznövényeket több kategóriába soroljuk:

- Egynyári növényeknek nevezzük azokat a dísznövényeket, amelyeket tavasszal szaporítunk és ősszel, a virágzás után eltávolítjuk, miután termést hoztak. Legtöbbjük nyáron virágzik, ezért nevezzük egynyáriaknak. Szaporításuk igen egyszerű, magról vagy hajtásdugványról történik, kora tavasszal (február-március) melegházban vagy a fagyok után a szabadban. Fontos hogy a védett helyiségekben nevelt palántákat a kiültetésig fokozatosan megszoktassuk a napfénnyel és a szabad levegővel, másképpen napégést szenvednek. Egynyáriakkal díszíthetünk kertet, balkont, parkot, sírt, egyes fajok vágott virágnak is alkalmasak (pl.Celosia, Zinnia, Dianthus, Limonium).

- Kétnyáriaknak nevezzük azokat a növényeket, amelyeket nyáron szaporítunk (június-augusztus) magvetéssel, a szabadban vagy növényházban, akár fólia alatt is, szeptember-októberben kiültetjük a végleges helyükre, ahol tavasszal virágoznak. Késő ősszel védeni kell őket a fagy ellen, fóliával, lombbal kell letakarni. A kétnyáriaknak fontos a szerepük a kertben, a nyári virágok előtt virágoznak, így folyamatosan van virág a kertünkben. Egyes fajokat vágott virágnak is termesztenek.

- Évelőknek nevezzük a több évig élő, lágyszárú növényeket, melyeknek a föld feletti részei évente elszáradnak, azonban a föld alattiak megmaradnak és tavasszal kihajtanak. Szaporítani tavasszal lehet, magvetéssel vagy dugványozással. Átültetést igényelnek 3-4 évenként, tavasszal vagy ősszel.

- A fák és cserjék több évig élő, fásszárú növények. A lombhullatók minden ősszel elhullatják levelüket, tavasszal pedig kihajtanak, új leveleket hoznak. A fenyőféléknek is tavasszal van a növekedési időszakuk. Kertben az alacsony fákat szokták termeszteni, a parkokban pedig a nagyobb méretűeket. Cserjéket, bokrokat, kertben, parkban vagy teraszon tartunk.